Emanuel Lastrange

becenév: Emanuel;
kor: 28 év;
csoport: monsters;
play by: Ashley Purdy;

Az emberek világ életemben elítéltek, pedig sosem voltam rossz ember. legalábbis kezdetekben nem. A stílusom volt az, ami majd' kiszúrta az emberek szemét. Nem tehetek róla, hogy ez tetszik, a szüleim viszont annál inkább. Gyermek koromban végig azt hallgattam, hogy az öcsém ilyen jó, meg olyan jó 'Emanuel te miért nem tudsz ilyen lenni?' Most őszintén, így visszagondolva örülök ennek az egésznek, hogy akkoriban nem hallgattam rájuk, meg hát úgy általában sem hallgattam senkire. Mindig önfejű voltam, ami sokak számára idegesítő tud lenni, de engem egyáltalán nem zavar. Miért is zavarna? Mindenki saját magát fogadja el először csak aztán a többi embert. Lehet már 28 éves vagyok, és már régen kinőttem a lázadó tinédzser korból mégis még a mai napig úgy gondolom, hogy jól tettem, amit tettem. Emlékszem, mikor kitört a járvány és az emberek egy vírus által szörnyekké változtak, sokan menekültek ez elől, vagy megpróbálták ki irtani az efféle embereket, kivéve én. Én rendszerint kerestem az utat, hogy én is ilyen lehessek és szerencsémre sikerült is megtalálni és mára vérszomjas szörnyetegként élem az életem..